4. fejezet

Mikor kinyitottam az ajtót és megláttam, hogy ki állt ott egyszerűen elsötétült előttem minden. A legközelebb amire emlékszem az az, hogy a kanapén fekszem és a bátyám szólogat.
- Any! Any! Mi történt?
- Elájult. - hallottam meg azt a hangot, amit nem akartam.
- De hogyan? Mi történt? - Agodalmaskodott Zac.
- Mikor kinyitottam az ajtót megcsapott a huzat, és szerintem az is közrejátszott, hogy ma még nem ettem szinte semmit. - Mondtam, de nem néztem se bátyám, se vendégünk szemébe.
- Ez is az én hibám. - Motyogta testvérem. - Nem figyeltem oda rá, csak Magát vártam. Tényleg még be sm mutatkoztam. Zacari MC'Ord vagyok. Üdvözlöm nállunk.
- Én Tomas Marshal vagyok. Köszönöm, hogy befogadtak.
- Ő itt a húgom Annabell MC'Ord. Az ön osztályába fog járni. - Mutatott be Zac a már eddig is ismert férfinak. Tom kezet nyújtott, és én is az illendőség kedvéért. Megszorította a kezemet, és tekinteteével azt sugallta, hogy mennyek bele a játékba.
- Örvendek MR Marshal.
- Én is Ms Mc'Ord. tehát az osztályomba fog járni? Akkor hány éves is? - Kérdezte némi gúnnyal a hangjába, mejjet csak én értettem.
- Tizenhét uram. - Montam,és álltam a tekinteteét.
- Tizenhét...Hmm...Én húsz évesnek is néztem volna. - Monta élesen.
- Igen. a mai fiatalok korán érnek. Úgy hallottam, hogy friss diplomás, akkor kb olyan huszonnégy éves lehet... Őszintén szólva én huszonkettőnek nézem.- Vágtam vissza. Bátyám csak kapkodta a fejét köztünk, nem értve, hogy miről beszélünk.
- Ne haragudjon a húgomra kicsit...Hogy is mondjam? ...Sokat jár a szája.- Nézett rám figyelmeztetően.
- Igen azt észrevettem:
- Jöjjön inkább megmutatom a szobáját. - ajánlkozott, de ekkor megcsörrent a telefonja.Mikor letette felém fordult. - Any megmutatnád Tomnak a szobáját, Nekem el kell mennem. - mondta, és már ki is lépett az ajtón magamra hagyva azzal a férfival, akit semmi pénzért nem akartam most látni.
- Szia Any4 Rég láttalak. - Törte meg a csendet Tom enyhe gúnnyal a hangjába.
- Jöjjön Mr Marshal. A szobája erre van. - indultam el felfelé a lépcsőn és csak ekkor jöttem rá, hogy a szobája az én szobám mellett van.
- Mr Marshal mi...? Egy hete még Tom voltam.
- Azóta változtak a dolgok TANÁRÚR.
- Igen a tanárod vagyok És a lakó társad is. Gondolod ellentudsz állni nekem ilyen közel?
Nem válaszoltam, csak megmutattam a szobáját.
- Ez itt a szobája. Most ne haragudjon, de mennem kell. - fordultam el, de Tom megragadta a karom és visszarántott.
- Ne olyan gyorsan any. azt mondtad, hogy az egész házat megmutatod.
- Igazad...igaza van. Még is azt javaslom pakoljon le én addig megvárom a konyhába. De igyekezzen kérem, mert sok a dolgom.
- Ezt a szívélyes vendéglátást! Na de ne aggódj! nem kell sokáig elviselned.
Azzal bement a szobába egyedülhagyva engem kalapáló szívemmel és kusza gondolataimmal, melyek még akkor is a fejembe voltak, amikor lemasíroztam a lépcsőn be a konyhába.Nem is figyeltem arra, hogy az ebéd - mellyet még azelőtt raktam be a sütőbe, mielőtt Tom újra belépett volna az életembe - már igen erős szagot áraszt.
- Mit főzöl? - szólalt meg hatam mögöt.
- Lasagnet. Zacnak az a kedvence, és gondoltam más férfi is szereti.
- Ha ezzel rám céloztál, akkor eltaláltad, mert én is szeretem, de nem túlsütve.
- Mi..? - értetelenkedtem, és csak ekkor figyeltem fel a szagra, mert ezt már illatnak nem lehet nevezni.
Gyorsan kiakartam venni az ételt a sütőből, hogy ezzel mentsem a menthetőt. Így csak csupasz kézzel nyúltam oda, de a forró tepsi megégette a kezem.Én épp hogy csak letudtam rakni azt. Tom máris ott termett melledtem.
- Jólvagy? - aggodalmaskodott, és kezébe fogta az enyémet.
Nemtudtam válaszplni csak bólintottam. Lenéztem kezeinkre. a látvány megigézett. Egy törékeny kéz egy nagy "mancsba". Ez volt az ami elősször eszembe jutott. Hiszen Tom olyan hatakmas volt, én meg még enyhe jóindulattal sem mondhatam magam amgasnak. Szoktak is ezzel gúnyolni, de mostmár nemérdekelt.
- Gyere! Tardsd hideg víz alá.- Húzott a csaphoz, és miután megnyitotta avizet alárakta a kezünket.
- Nyugi.- Csitítgatott.
Csak most mertem felnézni rá, de hatalmas baklövést követtem el, mivel arca csak pár centire volt az enyémtől. Pillantásom igéző ajkaira tévedt. Még mindíg éreztem ízét a számon. Tudtam hogy ha most megcsókol akkor nemtudnám türtőztetni magam.
Ő is észrevette, hogy az ajkait bámulom. Arcát lassan közelítette az enyémhez. Már majdnem összeértek az ajkaink.
Mindjárt... Mindjárt meg fog történni!- Gondoltam és ekkor.....