3. felyezet

A felismerés villámcsapásként hasított a tudatomba. Te jó ég! Beleszerettem egy nállam jóval idősebb pasiba. Hogy lehetséges ez?!?
Mikor szikrázó szemeibe néztem, elállt a szavam. Eddigiekkel ellentétben most a félelemtől. Féltem tőle. Féltem magamtól. De legfőképpen az elutasítástól féltem.
- Miért Any? Miért tetted ezt?- kérdezte mostmár kétségbeesetten. - Jó lett volna, ha a nyáron összejön egy idősebb pasival, hogy utánna eldicsekedhess a barátaidnak?!?
- Nem, dehogy is! - Kiálltottam. Ekkor könnyeim már patakokban folytak.
- Valld be! Gyerünk! Valld csak be, hogy ez volt a szándékod!
- Nem ... Én csak....
- Nehazudj! - Ordítozott most már ő is. - Habár..- Váltott gúnyolódó hangsújra, - Mostmár tudom, hogy milyen vag. Olyan, mint a többi tizenhét éves.Csak magaddal törődsz, mással nem! - Nem hagyta abba a szapulást, még akkor sem, mikor már keservesen zokogtam. - EGY ÓCSKA RIBANC VAGY! - mondta. Ekkor már nemérdekelt semmi. Lecsavartam neki egy pofont, és sarkonfordulva a szobám felé vettem az irányt. Mikor oda értem az ágyra vetve magym sírtam tovább:
Miért? Miért pont velem történik ez meg? Azthittem ő más! Erre tessék..
Nem tudom meddig bőghettem. Azt már csak halványan észleltem, hogy a lányok bejöttek a szobába. Nemsokára elnyomott a a fáradság. Álomtalan éjszakám után reggel arra ébredtem, hogy barátnőim rázzák a lábam:
- Any! Any! Kelj fel! Egy óra és indulnunk kell!
- Mi? - Pattantam ki az ágyból. - Mért nem szóltatok hamarabb?
- Úgy éreztük aludnod kell. Mond csak, mitörtént azzal a szexistennel tegnap? - kérdezte Katy.
Elősször nem tudam, hogy miről beszél, de aztán bevillantak a tegnap este történései. A fálydalmas emlékek hatására újra ellepte a könny a szememet.
- Oh,oh4 Ne mondj semmit! Kudarcba fulladt igaz? - Nem tudtam megszólalni, csk bólintottam.
- Dehát mi történt? - Kérdezte most másik barátnőm is.
- Rájött, hogy hazudtatok a korommal kapcsolatban,
- És ez miért baj?
- Mert ő 24 éves, én meg 17...
- Dehiszen, akkor ő is hazudott....
- Igen. Ez még semmi...Le ribancozott...
- Ne!!! - Hűledeztek barátnőim. - Még jó, hogy nem szerettél belé és már soha nem látod. Gyer menjünk reggelizni. Attól jobban leszel.
Nem ellenkeztem, inkább mentem velük, pedig nem voltam éhes. Egy falat se ment volna le a torkomon. Ha velük megyek, akkor nem kérdezősködnek, és megtarthatom a titkomat magamnak.
Egy óra múlva már a repülőn ültem. Más nem járt a fejembe, csak Tom. Még mindíg szeretem, annak ellenére, amit velem tett. Szemem előtt újra és újra megjelent villámló tekintete. Azok a gyönyörű szemek, melyeket utoljára teli haraggal láttam, és amelyeket soha nem fogok viszont látni bármennyire is szeretném.
Alig két óra mulva leszállt a gépünk a rptéren, ahol bátyám várt ránk.
- Hugi! - zárt karjaiba Zac. - Hogy telt a nyaralásod? Megismerkedteél egy jó pasival?
- Hagyd te dinka! - Szólt közbe Katy.- Hát nem látod? Már megint összetörték a szívét...
- Ki volt az? Kit öljek meg? - Próbált humorizálni Zac.
- Egy pasi volt az. - Válaszoltam.
- Gondoltam, hogy nem lány. De most komolyan mi történt?kérdezte, még bepakolta csomagjainkat a kocsiba.
- Majd mi elmondjuk... - Ajánlkoztak a lányok, és már el is kezték taglalni nyaralásunk legapróbb részleteit is. Mikor Tomhoz értekés elmonták, hogy mit mondott rám - látszik ez ragatta meg őket- Zac egy hatalmasat fékezett.
- Hogy mit mondott? - mérgelődött - Megölöm! Hol lakik?
- Nem tudjuk, és most már nem is érdekel, csak haza akarok menni és elakarom felejteni.
- Jó rendben. De ezt ennyivel nemúszod meg... Ezzel tisztába vagy nem? - Bólintottam, és sejtettem hogy mi fog otthon rám várni.
Az út hátralevő részében nem szólt eggyikünksem. Miután a lányokat hazafuvaroztuk Zac othonunk felé vette az irányt. Első utam a szobámba vezetett. Amint beláptem az ajtón szüleim képe volt az ami megragadta a tekintetemet. Ők öt éve meghaltak, és azóta gyakorlatilag Zac nevel. Mikor ez a teher a nyakába zúdult még csak huszonkét éves volt. Neki köszönhetek mindent amit eddig elértem. Belegondolni is rosz, hogy hol lennék most nélküle. A bátyám volt a mindenem, és úgy ismert, mint senki más.
Ez néha rosz volt bevallom.
- Nos mesélj! - ült le mellém, mikor behozta a csomagokat. - Beleszerettél igaz,
- Ennyire nyilvánvaló?
- Igen! - Mosolygott. - De jobb ha elfelejted. Ha lett volna köztetek valami akkor az ő bánny. Hidd el! Én tudom, hisz rendőr vagyok.
- Tudom! Ez az amin végül is Összevesztünk. Ezen akadt ki. De beszéljünk inkább másról.Mitörtént itthon, még távol voltam?
- Sok minden. De ami téged érint: Új tanárod lesz.
- Hogy hogy?
- Mrs Hefferman nyugdíjbament.
- Már épp ideje volt. - dörmögtem- És ki lesz az?
- Nem tudom, még személyesen nem láttam, de még nem lesz szállása nállunk fog lakni.
- Miért? - Kaptam fel a vizet.
- Mert nekünk nagy házunk van és elfér. Azért.
- De bátyus...
- Semmi de!!! Ne ellenkezz!
- Akkor legalább mond el, hogy mikorra várható az érkezése eme kedves vendégnek? - gúnyolódtam.
- Tanév nyitó előtt két nappal jön. Amúgy ne gúnyolódj!
És tényleg... Tanévnyitó előtt két nappalcsöngettek az ajtónkon. Én szaladtam ajtót nyitni. ekkor még nem tudtam, hogy a végzetembe szaladok...