6. fejezet

- Hello! Mark vagyok! – Mosolygott rám. Nem tudom, meddig állhattam ott bambán, de arra lettem figyelmes, hogy mozog a szája. Nem is jutott el a tudatomig mit mondott, de valószínű, hogy a nevemet kérdezte mivel egy hang a hátam mögött megszólalt:
- Anynek hívják! – Ez a hang! Nem kellett hátrafordulnom, mégis tudtam, hogy ki az. Tom! De a vágyam, hogy lássam az arcát sokkal erősebb volt a józaneszemnél, így hát megfordultam. Kár volt! Tudtam, hogy közel áll hozzám, de hogy ennyire arról fogalmam sem volt. Azt hittem, hogy csak képzeletem játszik velem. És nem! A jövőben jobb lesz erre odafigyelni, hogy ne tegyek ilyen hírtelen mozdulatokat a közelében, mert az mindig rosszul sül el.
- Oh. Hello! – Köszöntem neki.
- Any, engedd meg, hogy bemutassam az öcsémet, Markot. – Mutatott felé. – Mark, Ő itt Anya ház úrnője és egyetlen női tagja. – Nevette. Valószínű, hogy Mark észrevette zavarom, mert rászólt a bátyára.
- Fejezd be Tom! Nem gondolod, hogy elég kényelmetlen lehet neki így is ez a helyzet? Ne is törődj vele! – Fordult felém. – Amúgy örülök, hogy megismerhetlek! – nyújtotta a kezét.
„Sokkal kedvesebb, mint a bátya és szerintem érettebb is a koránál. Azt hiszem, jól meg fogjuk érteni egymást.” Mosolyogtam és viszonoztam az üdvözlést.
- Én is örülök! A bátyáddal kapcsolatban nekem is volt szerencsém tapasztalni, hogy milyen is tud lenni. – Nevettem ekkor már fesztelenül, de vidámságom, csak addig tartott, amíg az említett nem jelezte, hogy itt van közöttünk. – És Zac hol van? Megmutatta a szobádat?
- Zacnek el kellett mennie, és igen megmutatta a szobát. – Válaszolta az idősebb Marshal. –Ne is törődj velünk! – És választ se várva elindult az emeletre.
Markra emeltem a tekintetemet, aki csak egy „bocsánat”-ot formált a szájával és követte fivérét.
Ahogy néztem őket, rájöttem arra, hogy igaz Mark sokkal kedvesebb, de még is Tom az akiből sokkal jobban sugárzik a tekintély. Látszott, hogy ő az idősebb. Nem külsőleg, de a kisugárzásából igen. Nem tudom elmagyarázni, hogy mit éreztem, de annyit tudok, hogy aha csak Mark lenne, akkor vonzana, de a bátya mellett a vonzereje eltörpül. – mint egy véget vetve gondolatmenetemet sóhajtottam.
Eszembe jutott, hogy ha Zac nincs itthon, akkor valószínű, hogy a postaláda ma sincs kiürítve. Így hát megfordultam és elindultam a kapu felé. De mikor szemem egy Jeep-re tévedt lábam, mint ha gyökeret vert volna. „ Az álmaim kocsija! Vajon kié? Marké? Biztos az övé, mert tegnap még nem állt itt. Tudom, hogy Tomé az a sportkocsi, de az észre sem vehető a Jeep mellett. Gyönyörű!” – Gondoltam és végigsimítottam a motorháztetején.
- Tetszik? – Kérdezte valaki. Megfordultam és Mark állt a kapuban. „Mi van? Ezeknek a testvéreknek mániájuk, hogy ijesztegessék az embert?”
- Mi az hogy!!! A leggyönyörűbb kocsi, amit életemben láttam. Kinek ne tetszene? A tiéd? – Kérdeztem vizslaszemekkel.
- Nem sajnos nem. – Mosolyodott el. – Ez a drága bátyámé. Az enyém az ott. –Mutatotta sportkocsi felé.
- Azt hittem, hogy az övé, hiszen ő jött vele.
- Igen, mert a hegyekben sokkal könnyebb ezzel a szörnyeteggel járni.
- Mien szörnyeteggel?! – Ripakodtam rá mérgesen. – Ennek lelke van!
- Jólvan na! – emelte védelmezően maga elé a kezét. – Nem kell mindjárt keresztbe lenyelni. – Mondta, de ekkor már mindketten nevettünk.
- Tudod vicces, de a bátyám is ilyen reakcióval van, ha a kocsijáról beszélünk
- Igen? – Kérdeztem vissza, de Tom említése mindig összezavar.
- Igen Ő is oda van ezért a kocsiért. Úgy félti, mint ha élne.
- Mert az is!
- Te is szereted az ilyen kocsikat?- Nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Igen imádom!
- Hm…- Nem mondott semmit, csak tűnődve nézett rám.
- Én most megyek. . Törtem meg a kínos csendet és elindultam az ajtó felé.
A leveleket leraktam az előszobában az asztalra, majd felmentem a szobámba.
Végig Tom és Mark járta a fejemben. Mikor felértem a szobámba és elvégeztem a dolgomat bekapcsoltam a kedvenc zenémet és max hangra véve bedugtam a fülemet. A zene mindig segített ha azt akartam, hogy elűzze a gondolataimat. És ez most is így volt. Eldőltem az ágyamon és hagytam, hogy a dallam elűzze a gondolataimat.
Már vagy fél órán átfeküdtem, mikor éreztem, hogy valaki eltakarta a fényt előlem. Kinyitottam a szemem és….