6. fejezet

- Hello! Mark vagyok! – Mosolygott rám. Nem tudom, meddig állhattam ott bambán, de arra lettem figyelmes, hogy mozog a szája. Nem is jutott el a tudatomig mit mondott, de valószínű, hogy a nevemet kérdezte mivel egy hang a hátam mögött megszólalt:
- Anynek hívják! – Ez a hang! Nem kellett hátrafordulnom, mégis tudtam, hogy ki az. Tom! De a vágyam, hogy lássam az arcát sokkal erősebb volt a józaneszemnél, így hát megfordultam. Kár volt! Tudtam, hogy közel áll hozzám, de hogy ennyire arról fogalmam sem volt. Azt hittem, hogy csak képzeletem játszik velem. És nem! A jövőben jobb lesz erre odafigyelni, hogy ne tegyek ilyen hírtelen mozdulatokat a közelében, mert az mindig rosszul sül el.
- Oh. Hello! – Köszöntem neki.
- Any, engedd meg, hogy bemutassam az öcsémet, Markot. – Mutatott felé. – Mark, Ő itt Anya ház úrnője és egyetlen női tagja. – Nevette. Valószínű, hogy Mark észrevette zavarom, mert rászólt a bátyára.
- Fejezd be Tom! Nem gondolod, hogy elég kényelmetlen lehet neki így is ez a helyzet? Ne is törődj vele! – Fordult felém. – Amúgy örülök, hogy megismerhetlek! – nyújtotta a kezét.
„Sokkal kedvesebb, mint a bátya és szerintem érettebb is a koránál. Azt hiszem, jól meg fogjuk érteni egymást.” Mosolyogtam és viszonoztam az üdvözlést.
- Én is örülök! A bátyáddal kapcsolatban nekem is volt szerencsém tapasztalni, hogy milyen is tud lenni. – Nevettem ekkor már fesztelenül, de vidámságom, csak addig tartott, amíg az említett nem jelezte, hogy itt van közöttünk. – És Zac hol van? Megmutatta a szobádat?
- Zacnek el kellett mennie, és igen megmutatta a szobát. – Válaszolta az idősebb Marshal. –Ne is törődj velünk! – És választ se várva elindult az emeletre.
Markra emeltem a tekintetemet, aki csak egy „bocsánat”-ot formált a szájával és követte fivérét.
Ahogy néztem őket, rájöttem arra, hogy igaz Mark sokkal kedvesebb, de még is Tom az akiből sokkal jobban sugárzik a tekintély. Látszott, hogy ő az idősebb. Nem külsőleg, de a kisugárzásából igen. Nem tudom elmagyarázni, hogy mit éreztem, de annyit tudok, hogy aha csak Mark lenne, akkor vonzana, de a bátya mellett a vonzereje eltörpül. – mint egy véget vetve gondolatmenetemet sóhajtottam.
Eszembe jutott, hogy ha Zac nincs itthon, akkor valószínű, hogy a postaláda ma sincs kiürítve. Így hát megfordultam és elindultam a kapu felé. De mikor szemem egy Jeep-re tévedt lábam, mint ha gyökeret vert volna. „ Az álmaim kocsija! Vajon kié? Marké? Biztos az övé, mert tegnap még nem állt itt. Tudom, hogy Tomé az a sportkocsi, de az észre sem vehető a Jeep mellett. Gyönyörű!” – Gondoltam és végigsimítottam a motorháztetején.
- Tetszik? – Kérdezte valaki. Megfordultam és Mark állt a kapuban. „Mi van? Ezeknek a testvéreknek mániájuk, hogy ijesztegessék az embert?”
- Mi az hogy!!! A leggyönyörűbb kocsi, amit életemben láttam. Kinek ne tetszene? A tiéd? – Kérdeztem vizslaszemekkel.
- Nem sajnos nem. – Mosolyodott el. – Ez a drága bátyámé. Az enyém az ott. –Mutatotta sportkocsi felé.
- Azt hittem, hogy az övé, hiszen ő jött vele.
- Igen, mert a hegyekben sokkal könnyebb ezzel a szörnyeteggel járni.
- Mien szörnyeteggel?! – Ripakodtam rá mérgesen. – Ennek lelke van!
- Jólvan na! – emelte védelmezően maga elé a kezét. – Nem kell mindjárt keresztbe lenyelni. – Mondta, de ekkor már mindketten nevettünk.
- Tudod vicces, de a bátyám is ilyen reakcióval van, ha a kocsijáról beszélünk
- Igen? – Kérdeztem vissza, de Tom említése mindig összezavar.
- Igen Ő is oda van ezért a kocsiért. Úgy félti, mint ha élne.
- Mert az is!
- Te is szereted az ilyen kocsikat?- Nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Igen imádom!
- Hm…- Nem mondott semmit, csak tűnődve nézett rám.
- Én most megyek. . Törtem meg a kínos csendet és elindultam az ajtó felé.
A leveleket leraktam az előszobában az asztalra, majd felmentem a szobámba.
Végig Tom és Mark járta a fejemben. Mikor felértem a szobámba és elvégeztem a dolgomat bekapcsoltam a kedvenc zenémet és max hangra véve bedugtam a fülemet. A zene mindig segített ha azt akartam, hogy elűzze a gondolataimat. És ez most is így volt. Eldőltem az ágyamon és hagytam, hogy a dallam elűzze a gondolataimat.
Már vagy fél órán átfeküdtem, mikor éreztem, hogy valaki eltakarta a fényt előlem. Kinyitottam a szemem és….

5.fejezet

És ekkor...
- Anny! Hol vagytok? - hallottuk meg Zac hangját és úgy rebbentünk szét, mint két rajtakapott tinédzser.
- A konyhában Zac! - mondtam, mikor végre megbírtam szólalni, de tekintetemet, még mindig Toméba fúrtam.
- Képzeld Any, már megint téves riasztás volt. - Lépett be bátyám a helységbe. - Néha már nagyon idegesít az egész. Amúgy hogy hogy egyedül jött? Nem úgy volt, hogy a testvérével érkezik? - Fordult most vendégünkhöz.
- Mi? - Kaptam fel a fejem.
- De igen, csak ő még mindig a nyári szabadságát tölti. Holnap érkezik.
- Miről van szó? - Értetlenkedtem, mikor Tom magunkra hagyott. Nekem erről senki nem szólt.
- Mr Marshal öccséről... Ő is velünk fog lakni. - Mondta Zac. - Nem említettem?
- Nem! Tudod ezt elfelejtetted közölni! - Háborogtam.
- Jól van na! Most mit vagy úgy oda, hiszen te szinte soha nem vagy itthon, és mint már említettem ebben a hatalmas házban rengetegen elférünk. - Mondta, és ebben végül is teljesen igaza van. A szüleink hatalmas házat hagytak ránk.
- Ja, amúgy akkor gondolom azt se mondtam, hogy Mark az osztály társad lesz, szóval légyszíves segíts neki a beilleszkedésbe és ne legyél vele undok. - Dorgált meg, majd ő is magamra hagyott.
Az osztály társam?!?! Akkor annyi idős lehet, mint én. Mit kell még elviselnem? Először azzal szembesültem, hogy aki két hete összetörte a szívemet az a lakó társam lett és nem mellesleg a TANÁROM. Aztán kiderült, hogy a testvére is velünk fog lakni és az osztályomba fog járni. Remélem az a Mark, vagy ki legalább kedves lesz. - Gondoltam, miközben felszaladtam a szobámba. Fel kell hívnom Maryt- vetődtem az ágyra és már tárcsáztam is a számát.
- Lelkisegélyszolgálat! - Szólt bele barátnőma telefonba nevetve.
- Az most jól jönne!
- Na ki vele! Mi történt?
- Tudod ki az új tanárunk?... - Kezdtem bele a történetbe és elmeséltem neki mindent. Tomot, a majdnem csókot és aztán Markos ügyet. Barát nőm nem szólt közbe, csak a végén mondta el véleményét.
- Wow! akkor most AZ a Tom ott lakik nálatok és Ő lesz a tanárunk?!? Na ez...ez...
- Szívás! - fejeztem be helyette.
- Az.
- Mit csináljak? Nincs kedvem folyton vele találkozni és rettegni.
- Figyelj! Gyere át hozzám4 Aludj itt nállunkés majd megbeszéljük a dolgokat. Áthívom Katyt is.
- Ok! Azt hiszem ez jó ötlet. Akkor nálatok. Szia!
- Siess! Szia! - De ezt már csak félfüllel hallottam, mivel máris szaladtam le Zachez, hogy rábeszéljem engedjen el. Mikor futottam le a lépcsőn valami keménybe ütköztem. Felnéztem és Tom arcával találtam szembe magam.
- Sa...Sa...Sajnálom. - Hebegtem.
- Semmi baj. - Mondta. - Hova futsz?
- Ö...Ö... a bátyámhoz!
- Van valami oka, hogy ennyire sietsz?
- Igen. Szeretnék átmenni a barát nőmhöz este...
- Miattam?
- Nem. - Hazudtam, kibontakoztam a védelmező ölelésből és folytattam az utamat.
- Zac! Zac! - kiabáltam.
- Nappali.
Mikor beértem a nappaliba bátyám épp a meccset nézte.
Férfiak!
- Zac! Figyu! Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - Telepedtem le mellé a kanapéra. - És azt is mondtam már, hogy mien jó bátyus vagy?
- Mit akarsz Any?
- Semmit! Nem mondhatok neked ilyeneket?
- Ismerlek húgi.
- Nos jó! Szeretnék átmenni Maryhez és szeretnék nálla aludni. Megengeded? - emeltem rá könyörgő tekintetemet. Tudtam, hogy ezzel mindent elérek.
- Nem is tudom...
- Légyszi!!! - könyörögtem tovább.
- Na jó! - Adta be ő a derekát.
- Juhé! - Ugrottam a nyakába és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
- Nyugi! AU! - Nevetett. - azért nem kell megfolyatni. Visszatérve. Holnap itthon alszol?
- igen.
- Akkor menj!
- Ok! Szia! - Rohantam és már vettem is a kabátomat.
Alig fél óra múlva, már Mary nappalijában ültem két legjobb barát nőm társaságában.
- És mesélj! Mit csináltál, mikor megláttad?
- Elájultam.
- Mintha Katyt hallanám, mikor a bátyád csak rá mosolyog, vagy rá néz. - Nevetett Mary.
- Nem is. Én nem szoktam elájulni. - Durcáskodott Katy.
- Nem, te csak elfelejtesz levegőt venni! - Mondtam és ekkor már mind a hárman nevettünk.
- Nem tehetek róla ha olyan édes! - Mondta Ő. Tudni illik Katy már öt éves korunk óta szerelmes a bátyámba, aki ezt még csak észre sem veszi.
Őszintén nem értem mit esznek rajta a nők.
- Mary! És mien az a Mark, vagy ki?
- Nem tudom, még nem láttam, de már kíváncsi vagyok rá.
- Én is! Remélem olyan, mint a bátya.
- Remélem nem. - Mondtam és ezzel lezártam a témát, mivel elkezdődött a kedvenc filmünk a Titanic.
De most a film valahogy nem kötötte le a figyelmemet, mert végig Tom járt az eszembe. Hogy fogom kibírni vele egy fedél alatt?
- De édes volt Di'Caprio. - Hallottam meg barát nőim hangját. .És csak ekkor vettem észre, hogy vége a filmnek. ezután egész este beszélgettünk, majd viszonylag hamar elnyomott az álom minket.
Másnap, mikor elindultam haza, már előre féltem, hogy mi fog otthon várni. Éppen kerestem a kulcsomat a táskámba, egyszer csak kinyílt az ajtó és egy barna hajú srác állt meg benne. Ész vesztően jól nézett ki!
- Helló! Mark vagyok...