7.fejezet

Kinyitottam a szememet és egy hatalmas kék szempárba néztem bele. Igen Ő volt az Tom!

A szívem azonnal vad iramba kezdett. Örültem neki, hogy láthatom, de mikor gúnyosan végigmért az a belső meleg azonnal elmúlt és szószerit fázni kezdtem.
- Hát igen! Gondolhattam volna! – szólalt meg gunyorosan. – Ha nincs ló jó a szamár is. Igaz?!
- Elnézést, de miről beszélsz? – kérdeztem, bár volt egy sejtésem, de nagyon reméltem, hogy nincs igazam.
- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek! – mondta. – Rólad és arról, ahogy próbáltad elcsábítani az öcsémet!
- Micsoda?!? – háborogtam. – Az öcsédet? Van fogalmad róla, hogy miről beszélsz?
- Ne játszd meg magad! Láttalak titeket kint a kocsinál. Ahogy ott illegetted magad neki, és bájologtál! Azt hitted, hogy a kocsim az övé, és így próbáltad megnyerni magadnak. Igaz?
- Te hallod ilyenkor magad? – kiabáltam ekkor már én is. – Ilyet még feltételezni is abszurd. Nagyon szimpatikus az öcséd, és tény, hogy sokkal kedvesebb is nálad de akkor sem keltette fel az érdeklődésemet. Az meg hogy tetszik egy kocsi még nem bűn. Tény hogy azt hittem az övé, de amikor megtudtam az igazat akkor is ugyan úgy tetszett. – Láttam, hogy lesett az álla. Nem gondolta, hogy így visszafogok feleselni, és ha őszinte akarok lenni magamhoz én is meglepődtem a saját reakciómon. – És most ha megbocsátasz… - léptem az ajtóhoz, majd jelentőségteljesen ki tártam. – Nincs kedvem a pocskondiázásaidat hallgatni.
Elindult kifelé. Én csak magam elé bámultam, de mikor az ajtóban megállt a tekintetünk találkozott. Mérhetetlen fájdalmat véltem felfedezni a szemében.
- Sajnálom! – csak ennyit mondott, majd elviharzott.

Én még percekig állhattam az ajtóban és csak a gondolataimmal, foglalkoztam mikor meghallottam, hogy valaki szólongat.
- Any ! Any! Jól vagy? – kérdezte Mark.
- Igen! – Hazudtam, de ekkor feltartóztatatlanul eleredtek a könnyeim.
- Aha, persze. Na gyere és meséld el mi is volt ez a szócsata!
- Jó.. Csak egy kicsit még hagy nyugodjak le…- bömböltem még mindig.
Mark készségesen megengedte, hogy kisírjam magam a vállán. Mikor már kezdtt alábbhagyni a sírásom, Mark visszatért az eredeti témához. Egy ideig gondolkoztam azon, hogy megmondjam e neki az igazat, vagy csak egyszerűen hazudjak neki valamit, de aztán rájöttem, hogy joga van tudni a történteket. A nyári találkozásunk óta elmeséltem neki mindent, ami a bátya és köztem zajlott.
- Wow! Ez igen! Tiszta szappanopera. – nevettet, de mikor meglátta a tekintetemet komolyra fogta a szót. – Ne haragudj, csak még a bátyámat eddig senki nem tudta így kihozni a sodrából. És őszintén én örülök neki, hogy így látom. A nagy Tom Marshal, akin kifog egy tizenhét éves kislány. Ha ezt a szüleink láthatnák.
- Tényleg! Ha már itt tartunk hol vannak a szüleitek? – érdeklődtem, bár egy kicsit féltem, hogy fájópontra fogok tapintani
- Tudod, édesanyánk már akkor meghalt, amikor én születtem. – mondta.
- Sajnálom!
- Ne sajnáld! Nem a te hibád.
- És édesapáddal mi van?
- Az már egy kicsit hosszabb történet…
- Nekem van időm, és szívesen meghallgatlak.
Egy kis ideig még hallgatott. Gondolom azon gondolkozott, hogy elmondja e a történetet, de aztán megeredt a nyelve. Elmesélte, hogy anya halála után nem sokkal az édesapja újra megházasodott. Az új „anyuka” Nem szívesen látta őket otthon, és elérte az apjuknál, hogy őket bentlakásos iskolába írassák. Azt is elmondta, hogy miután Tom lediplomázott magához vette Őt, és azóta Ő neveli.
- Sokat köszönhetek neki. – fejezte be a mondandóját.
- Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem. – tettem kezére a kezemet. – akarod, hogy én is elmondjam a mi családunk történetét? – Úgy éreztem ezzel tartozom neki.
- Szívesen meg hallgatom. – mondta, de ekkor meghallottuk, hogy bátyám hazaérkezett. – De majd inkább máskor. Most gyere, menjünk le hozzájuk. Még a végén azt hiszik, hogy valami rosszat teszünk.

Az elkövetkező két napban, ami még hátra volt az iskoláig rengeteget beszélgettem Markal és megismertem az igazi arcát. Nagyon kedves, és tény hogy nagyon helyes is, de akkor is a bátya még mindig erősebben vonzott. Azt hiszem Mark lett a legjobb barátom.

Az első nap az iskolába is együtt mentünk Markal. Mikor kiszálltunk a kocsiból minden női szem ránk szegeződött. De amikor Tom is meg érkezett a parkolóba azonnal ő lett a fő téma. Hallottam, hogy sok lány azt taglalja, hogy vajon melyik évfolyamba fog járni.
„Ó ha tudnák”

Nem sokkal ezután barátnőim is megérkeztek, és mikor bemutattam nekik Markot rögvest leesett az álluk. Azt hiszem „Marynek nagyon is tetszik Mark” – jegyeztem meg egyszer másik barátnőmnek, mikor kettesben haladtunk a történelem terem felé, mert hogy ez volt a következő óránk.
- Te Any akkor most Tom az irodalom tanárunk lesz?
- Elvileg, hiszen az a tanárnő ment el.
- Már ideje volt. – Nevettünk egyszerre, mikor beléptünk a terembe.
Aztán megláttam, hogy ki áll a katedrán, és földbegyökerezett a lábam…